2016 elég intenzív év volt: lakást vettünk, felújítottunk, költöztünk, ősztől pedig a munka szakadt a nyakamba, olyan feladatot és pozíciót kaptam, ami az összes időmet és energiámat felemésztette és emészti jelenleg is. A műszaki is lejárt valamikor a télen, ez pedig végleg megpecsételte szegény autó sorsát: gyakorlatilag 2 éve állt és porosodott a céges mélygarázsban.
Aztán eljött a tegnap, a céges parkolók egy részét eladták, így lépnem kellett: kértem rá egy útvonal engedélyt, béreltem garázst a környéken és felélesztettem Csipkerózsikát. Becsületére legyen mondva, hogy ennyi idő után is indult, és egész hamar kisimult az alapjárat, úgyhogy gond nélkül haza tudtam vezetni. Azt kell mondjam, hogy NAGYON élveztem, egész hazaúton fülig ért a szám! Rengeteg emléket és érzelmet visszahozott, ami hiányzott/hiányzik az életemből, úgy néz ez a fajta autózás közelebb áll hozzám minden másnál.
El is döntöttem, hogy levizsgáztatom, így másnap célba vettem egy közeli műszaki állomást, de pár km után a motor elgyengült és kellemetlen fémes hangokat adott...Hagytam hűlni, de indítózáskor sem volt bíztató, úgyhogy nem erőltettem, hívtam egy trélert. Közben Schlosser Zolival konzultáltam egy gyorsat telefonon, és arra jutottunk, hogy jó eséllyel a ritka használat bosszulhatta meg magát szeleprugó törés formájában. Ez elvileg egy könnyen orvosolható dolog, csak a szelepfedelet kéne lepattintani róla (amihez a kipufogómat is le kell szedni) és szerezni rugókat.
