A Bogár olajos, majd száraz féltengelyes hátsó futóművel (csak automata vagy 1302/1303) készült. Az angol swing-axle (S-A) és IRS (Independent Rear Suspension) elnevezés nem teljesen korrekt, valamiért mégis így terjedt el. Ha léghűtéses VW kapcsán valaki IRS-t emleget, egyérelmű, mire gondol.
Valójában mindkettő független felfüggesztés, a korábbi féltengely egy, a későbbi két csuklóval és egy ferde lengőkarral rendelkezik. Az eltérő dizájn eltérő viselkedést eredményez, de a költségeket leszámítva az IRS minden szempontból jobb.
A lengőtengelyes fő hátránya, hogy az intenzívebb kanyarodáskor extrém pozitívvá váló dőlés miatt a kerék alá akar fordulni az autónak, ezért hajlamos a kicsúszásra, megpördülésre. Az ültetés pont fordítva, extrém negatív dőlést eredményez, ami nem használ sem a gumiknak, sem a tapadásnak. Tartóssága és olcsósága miatt drag autókon a mai napig népszerű.
A kerékdőlés mértékének kordában tartása javítja a kanyarodási képességet. Ezt a célt szolgálta a Porsche Super 90-hez 1960-ban kifejlesztett "compensator spring", ami az eddiginél puhább torziókkal kombinálva jobb menetkomfortot és 20 másodperccel (!) gyorsabb köridőt eredeményezett a Nürnburgringen.
Ezen felbuzdulva az EMPI piacra dobta a "camber compensator"-t, amit több gyártó is lemásolt.
1967-ben a VW bevezetette "Z-bar"-t, ami lényegében egy harmadik torziós rúd, de csak nagy terhelés hatására dolgozik, így nem rontja a menetkomfortot. A gyártás leállításáig (2003) használták.
A ferde lengőkaros futómű egyértelmű előnye a stabilabb útfekvés, és a fékeszéskor, kanyarodáskor is normális futóműgeometria. Ültetésnél párhuzamos marad a kerék, a gumi teljes felületével képes tapadni.
Az erős motoroknak hála megnőtt a kereslet az automata alvázak iránt, és egyre gyakoribbak az SA-IRS átépítések is. Én is terveztem a Sárgán, de az élet megoldotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése